Nekem autó, neki napelem

Mostanában sokat foglalkoztatott az a kérdés, hogy mit is kezdjek a nemrég, nagyapám után rám maradt örökséggel. Sokat gondolkodtam, milyen hasznos dologra költhetném az összeget. Azt tudtam, hogy házépítéshez vagy vásárláshoz kevés, és egyelőre még amúgy sem terveztem megállapodni, nem igazán tudom még, hol szeretnék majd élni. Felmerült az is, hogy csak utazgatok az összegből (és egy részét még mindig erre szánom), de szerettem volna valamilyen hasznos tárgyba is befektetni.

Ekkor jött az új autó ötlete. Volt ugyan saját járgányom, de előbb-utóbb feladta volna a harcot: szüleimtől kaptam meg a régi autójukat, egy öreg Suzukit, amely ugyan jól szolgált az évek során, de így közel 30 év után már csak rövid távolságokra mertem használni. Noha alapvetően nem vagyok oda az autókért, és nem értek hozzájuk, tudtam, hogy az lesz a legjobb, ha ezt a problémát minél előbb megoldom. Meglátogattam hát az autószervizt, amelyiket egy barátom ajánlott, hogy segítséget kérjek a témában. Semmilyen ötletem nem volt, igazából nem is lelkesített az egész helyzet, közömbösen léptem be az ajtón.

A szerelő, Balázs nagyon kedves volt, megkérdezte milyen árkategóriában és márkákban gondolkodom, hátha tud ajánlani valamilyen használt járművet. Nekem természetesen fogalmam sem volt, mit szeretnék. Egyedül az árkategóriát tudtam belőni. Mindegy, legalább az egyik fontos kérdésre sikerült választ adnom. Láttam rajta, hogy a közös barátunkra való tekintettel nagyobb türelmet és több időt szentel nekem. Kikérdezett az autózási szokásaimról, majd megkérdezte, hogy állok a természetvédelemmel. Mivel viszonylag aktív környezetvédőnek számítok, egy hibrid autót ajánlott. Nekem annyira megtetszett az ötlet, hogy rögtön úrrá lett rajtam az addig hiányolt izgalom.

Miután megmutatta az autót, és megbeszéltünk néhány részletet ismét a környezetvédelemre terelődött a szó. Ahogy beszélgettünk, egyre rokonszenvesebbé vált. Elmondta, hogy tudja, foglalkozása a környezetszennyezés melegágya, ezért a mindennapi életben próbál kompenzálni, szelektíven gyűjti a szemetet, nem nagyon használ műanyagot, és megtesz még néhány apróságot. Épp azon gondolkodott, hogy otthon átáll a megújuló energiaforrások használatára. Szerencsére ebben a témában nagyon otthon vagyok, szüleim tavaly kezdték használni a fotovoltaikus rendszert, amelyik azóta is kifogástalanul működik. Így választ tudtam néhány kérdésére. Természetesen elsősorban a napelemes rendszerek ára érdekelte, mutattam hát neki egy honlapot, ahol bővebben tájékozódhatott a dologról. Nagyon hálás volt érte, beszélgettünk még egy kicsit a szüleim tapasztalatairól, amikor hirtelen észbe kaptam, hogy ott üldögélek a szervizben még mindig, miközben már rég jóga órán kellene lennem. Gyorsan elköszöntem, hogy még odaérjek az utolsó fél órára.

Másnap Balázs felhívott, és megkérdezte, átkísérném-e a szüleimhez, hogy meg tudja nézni a rendszert működés közben. Természetesen a hétvégén elvittem hozzájuk. Balázs csak ámult-bámult, mikor apukámmal körbevezettük, megmutattuk neki az átalakított villanyórát, és elmagyaráztuk a fotovoltaikus rendszer működését, legalábbis annyit, amennyit mi is tudtunk róla, nevezetesen azt, hogy a nap elektromágneses sugárzását nyelik el a panelek, amit elektromos árammá alakítanak. Ez azonban még nem az egyenáram, ami a konnektorból jön, ezért szükséges még egy úgynevezett inverter beiktatása a folyamatba, ami biztosítja, hogy a befogott energiát fel is tudjuk használni. Mivel Balázs műszaki beállítottságú volt, nagyon érdekelték a részletek, amikkel azonban mi laikusok sajnos nem szolgálhattunk. Bátorítottam, hogy mihamarabb lépjen a tettek mezejére, de előbb megkért, kalkuláljuk ki együtt a házára szükséges napelemes rendszer árát. Mivel szeretek számokkal babrálni, szívesen segítettem neki. Ezt persze csak úgy tudtuk megcsinálni, hogy a szüleimtől nyert információkból felállítottunk egy lehetséges forgatókönyvet, amit alkalmaztunk Balázsnál. Ezzel el is ment a délutánunk, viszont a végére kiderült legalább, hogy rendelkezik a szükséges alaptőkével a napelemekhez. A nap vége vidáman telt, megünnepeltük egy itallal a sikereket.

Balázs már másnap felhívott, elmondta, hogy megkérte az árajánlatot, és pár nap múlva nyélbe ütik a helyszíni szemlét. Nagyon lelkes volt, már azt is elmesélte, a háztető melyik felére képzeli el a paneleket. Arról is álmodozott egy sort, hogy fogja pár év múlva, családalapításkor bővíteni a rendszert, ami a kibővített házat is ellátja majd árammal.

A helyszíni felmérés után pár nappal újra találkoztunk: elmentem a szervizbe, hogy megvegyem az általa ajánlott hibrid autót. Nagyon örült, hogy a napelemmel kapcsolatos segítségem után valamivel meg tudja hálálni a segítségemet. Mondtam neki, hogy ez nekem legalább ugyanakkora siker, hiszen sikerült még egy embert megnyernem a jó ügynek, a környezettudatosságnak.

Elmesélte, hogy mindennel nagyon elégedett, noha a panelek nem az eredetileg tervezett helyre fognak kerülni, mivel nem elég erős a tetőszerkezet a házon. Ezért végül úgy döntöttek, hogy a kert oldalába teszik, ahol pont van egy kihasználatlan kis tisztás, aminek déli tájolása van. Elmesélte azt is, hogy a későbbiekben a kicserélt háztetőre is tervez paneleket, mivel amúgy is be akarja építeni a tetőteret, ott lesznek a majdani gyerekszobák és egy fürdő, a tetőn lévő panelek majd biztosítják a többletfogyasztást. Azt is mesélte, hogy a szomszéd nénik kíváncsian lesték minden mozdulatukat, amikor a tetőt vizsgálták, és azóta is minden apró eseményt nyomon követnek. Igazán jót beszélgettünk, de megint elment egy csomó idő, úgyhogy végül félbeszakítottam a szóáradatát és elköszöntem.

Azért még bizonytalankodva megkérdezte, hogy másnak is szívesen segítek-e, mert a testvére barátját is érdekli a különböző napelemes rendszerek ára. Felnevettem, mondtam, hogy ilyen ügyekben bármikor szívesen segítek, de ez alatt a pár nap alatt már talán ő is beleásta magát a témába annyira, hogy tanácsot tudjon adni az érdeklődőknek. És még utoljára megkértem, hogy ha bekötötték a napelemes rendszert, hívjon meg magához, mert annyit mesélt már a házról, hogy igazán kíváncsi lettem rá. Mire azt mondta, nem is kell addig várnom, inkább már a következő hétvégén menjek át hozzá vacsorára.

Most itthon ülök, fél óra múlva el kell indulnom Balázshoz, és próbálok nem azon gondolkodni, hogy lehetséges, a napelemes rendszerének bővítését már együtt fogjuk csinálni, mert nincs kizárva, hogy a közös gyermekeink alszanak majd a tetőtérben kialakított gyerekszobában.